Györköny

Településünk az évszázadok viharában...

A község Pakstól 15 kilométerre nyugatra, Nagydorogtól 5 kilométerre keletre, Pusztahencsétől 5 kilométerre északra található.

A régészeti leletek többek közt egy valamikori római település nyomait jelzik. Ennek korabeli nevét nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy a Duna menti védvonallal párhuzamosan, kicsit beljebb, egy második településsor vonala rajzolható meg, amely helyek feltehetően utánpótlási és visszavonulási célokat szolgáltak. Ezek sorába tartozik Györköny is.

Első említését egy vatikáni adólistában találjuk 1333 ból. 12 báni dénárt fizetett az akkori pap, akit Lőrincnek hívtak. Mezővárosi rangot kapott hosszabb rövidebb időre. Két oklevél is bizonyít a Hunyadiak korából 1465-ben és 1497-1500 között. Zivataros történelme során a falu többször elpusztult, elnéptelenedett.

A török idején kezdetben meg tudta tartani jelentőségét, a teljes elnéptelenedés csak az 1580. as évre tehető amikorra a tízévenkénti összeírást végző adószedők a adóösszeírásban már csak mint üres pusztáról esik szó. A törökök kiűzése után betelepítéssel pótolták a hiányzó munkaerőt.

A német ajkú betelepülőknek saját házépítési lehetőséget, saját földhöz való jogot, és hét esztendeig adómentességet ígértek. 1718 ból maradt fenn a legrégebbi bejegyzés, amit Szeniczei Bárány György lelkész írt az „eklézsia könyve”-című művében melybe a következő évtől jegyzi a születéseket és halálozásokat a falúban.

Két hullámban érkeztek ide telepesek, először Sewinkelből, Burgenlandból 1718-ban, másodjára azonban 1722-től Darmstadtból és környékéről, Hessen tartományból. Az evangélikus magyarok egy része az egyházközség megalapítójával, Szeniczei Bárány Györggyel együtt a szomszédos Sárszentlőrincre költözött át, újratelepítve ezzel azt a falut is (1722 őszén).

Mivel a betelepülők szőlőtermesztő vidékekről érkeztek, a településen a szőlő- és borkultúra hatásukra jelentősen fejlődött. A falu lélekszáma is emelkedett, mintegy száz év alatt 246-ról (1722) 1591-re (1820). A gyarapodás később sem állt meg. A növekvő lakosság új/nagyobb immáron kőből készült templomot 1796. november 15-én avatják.

A második világháború elején Györkönynek mintegy 2516 lakosa volt. A háborút követő kitelepítések hatására, és a környező nagyobb települések elszívó hatása következtében alakult ki a mai lélekszám. 1946. november 11-én, a búcsú hétfőjének hajnalán kezdték kitelepíteni a svábokat. Csehszlovák–magyar lakosságcsere keretén belül 1948. október-1948. március között magyar-német áttelepítés történt. (Ez csak kettő a számtalan közül.)